2018. december 30., vasárnap

Nikolajs Kurzens: Minden ugyanúgy...

Holnap reggel ismét felkelünk,
"Jó napot"-tal köszönünk majd újra;
a Nap egünk újra általfúrja
s alkonyatba fordul mivelünk.

Megint minden ugyanúgy marad,
szívünk minden másodpercben dobban,
lelkünket csak nyomja egyre jobban
fájó könnycsepp: elmúlt...még egy...nap...

(Nagy. E. József fordítása)

Jean Claude Ibert: Mert

Mert hitt a virágokban,
a földben, az égben, a tengerben,
a fájdalomban, a régi szerelemben,
mert az életben tévedezett,

mert egyszerű volt és mohó,
és meghatotta egy leheletnyi tiszta tett,
mert ártatlan volt, édes, tökéletes,
mert feláldozta magát a mágusoknak,

mert nem tudta bűnét,
se erényét, se éhségét, se bátorságát,
mert csúnyának látta magát,
és imádkozott a katedrálisokban,

mert a holdra figyelt,
az éjszakára a nyári mezőn,
eszeveszett örömmel nézte a tüzet,
mert boldog volt nagyon,

mert lelke nyugalmas parcellákra
szabta az időt,
mert idegen volt itten,
mert hitt a csodákban,

az igazság szörnyetege egy napon
hosszú fürtjeinél fogva a csatorna falára szegezte,
hogy a mocsok tükrében lássa meg arcát,

mert szép volt,
mert elege volt

abból a világból, ahol az emberek
nem tudnak emberi nyelven szólni már.

(Pór Judit fordítása)

Mariana Marin: M. M.

A bal tenyerem vonalai kísértetiesen
hasonlítanak a jobb tenyerem vonalaira.
Nem tudom, mit jelenthet mindez a tenyérjósoknak.
Olyan, mintha imádkozva jöttem volna világra.

(Jánk Károly fordítása)

Giovanni Pascoli: A múlt

Viszontlátom a helyet, hol zokogtam:
és megmosolygom most, hogy ott zokogtam.
Viszontlátom, hol egykor mosolyogtam,
s megkönnyezem most, hogy ott mosolyogtam!

(Berczeli A. Károly fordítása)

Ahmet Hásim: Nyáresti emlék

Fojtott szavak, enyelgő örömök
Füzére lengett ott az éber éjbe.
A szívbe Ámor nyilaként döfött
A holdsugárnak éles, hosszú fénye.
A szemekben mily sejtelmes varázs van!
Az ajkakon a csók édes lakatja.
S a boldog percek lankadt madarakként
Suhognak el a forró éjszakában.

(Timár György fordítása)