Kalandvágyó utazó - A költészet gyöngyszemei

Monda isten: nap legyen s szemed lett, A szerelmi lánggal csillogó szem; Monda isten: rózsadomb virúljon, S rózsadomb lett két virágzó arczo...

Néma fegyvereit köszörüli fölötted a hajnal, halványsárga nyila csiklandja a cifra eget, gőzölg a sötétség, s távolodik most indulatosan.   ...

Nyár volt. A délutáni ég szeméből egy csillogó könnycsepp esett, utána reszkető zápor porozta a viruló vidékeket. Az állomásról egy akácos e...

Fejem fölött a nap, körültem Oly csöndes, néma rengeteg, Nem rezg a lomb; ha zöld nem volna, Azt gondolnám: megdermedett.   Az erdő mintha h...

Árnyak sora ül a réten. Nyáj zsong be a faluvégen. Zúg-dong sűrű raj a fákon. Békák dala kel az árkon. Bim-bam! torony üregében érc-hang pih...

A hamu, sár és vér felett, A lótiporta rét felett Lement a hold. Futott az éj. Már nincs csata. De sokan nem tértek haza Kolin alól.   Egy i...

Halld, de csak a bölcsnek mondd el, Mert kigúnyol a tömeg – Hogy oly lényt magasztalok, mely Láng-halálba vágyva megy. Hűs éjben, szerelmi k...

Arany keretben Alig rebben Álmosan ingva, az órainga. S révedezünk mi, Tévedezünk mi, Csend csodataván, céltalan ringva. Zongora-húr zsong, ...

I. Nyugati nyers Szél, Ősz sóhajja, vad! Te láthatatlan! jössz és mintha mord varázsló űzne szellemrajt, szalad   a sárga s éjszín s lázpiro...

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék; Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a csar...

 Alvó egészen kicsi fej, mellette bögre tej, és nincsen égbolt. Rég volt.

 Künn a fákon újra szól a víg kakukkmadár. Napsugárban úszik minden, száll az illatár. Nyár van, nyár.  Röpke lepke száll virágra, zümmög sz...

 A nagy erény nem jótékonykodik, ezért jó. A kis erény jótékonykodik, ezért nem jó. A nagy erény cselekszik, nem-cselekvéssel cselekszik. A ...

 Mikor göröngyös fa-sarok Mint sziklán acél kopog, Mikor a hó liszt, nem pehely, S a fagy az agyagban szinte tüzel, S a föld, a keményen meg...

Egy homokszemben lásd meg a világot, Egy vadvirágban a fénylő eget, Egy órában az örökkévalót, S tartsd tenyeredben a végtelent. Lásd a vilá...