Kazimiera Iłłakowiczówna: Ismeretlen

Még nem mindent ismerek, mi bennem van,
a pitvarban, mint napos udvarban élek:
oh galambjaim, sárga begóniacsokrok,
oh rózsák…. rózsák….
 
Van ház és sötét, titkos folyosó
és óra, mely szívként remeg és szívként üt,
és halottak szemeivel bámuló galériák,
és – Isten, ki ott van mindenütt, ott is, hol én nem vagyok.
 
  (Ford: Cséby Géza)