Vallott nekem a Nyulak-szigete1
Regék2 halk éjén. Ime, a titok:
Királyi atyja klastromba3 veté
Legendák szûzét, fehér Margitot.
Álom-leány volt: egy fojtott sikoly.
Ájulva hullt egy durva szó miatt.
S robogtak a királyi udvaron
Hajrázó, vad, bozontos férfiak.
Nyugatról várt sokáig valakit.
Nem vadbajszu, lármás mokány4 nagy úr,
Dalos, törékeny, halk fiú legyen,
Asszonyos, kósza, könnyes trubadur.5
Már régen várt s megbénult a szive.
Zúgott a vár, prüszkölõ kún6 lovak
Hátán érkeztek hetyke magyarok.
Õ nem jött: egy csöndes álom-lovag.
Õ nem járt a Duna táján soha,
Egy halk dalú és halk csókú legény.
És Jézusnak áldozák Margitot,
Ki ott halt meg a Nyulak-szigetén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése