2018. augusztus 29., szerda

Algernon Charles Swinburne: Ballada Álomhonról

Elrejtem a szívem rózsasziromban
Távol a naptól, kert közepén
Hó puha ágyban, lágy nyugalomban
Rózsa alá rejtem szívem én.
Mért nem szunnyad e lágy helyén?
Rózsalevél sem rezzen a fán.
Mi nem ereszti az álmot elém?
Semmi - csak egy titkos csalogány.

Légy csendben; a szél szárnyat csuk nyomban,
Nyugtalanabb bár, mint te meg én.
Légy csendben; a nap nyila megtört a lombban,
Alszik a szél a tenger melegén,
Bánt még mindig a tünt remény?
S gondok tövise szúr talán?
Mi tiltja lezárni pillád idején?
Semmi - csak egy titkos csalogány.

E zöld haza rejlik báj - álomban:
Nincs meg a mappa semmi helyén,
S édes bár a gyümölcse, halomban
Nem hever árus áruhelyén.
Álomdana zeng a fák tetején,
Álomfecske száll a bogán.
Ebhang nem veri őzét rejtekén.
Semmi - csak egy titkos csalogány.

Álomhonban rejtezem én,
Sem szerelem, sem csáb ezután
Nem ér a fülembe, nem hat elém
Semmi - csak egy titkos csalogány.

(Babits Mihály fordítása)

Jan Staszków: (Az éj sötétjét...)

Az éj sötétjét
cseréld ki
a felfelé
hozzád vezető
lépteimre
Állíts keresztet
de ne Krisztusét
az ösvényünkre
szemben velünk
Tegyél rá
nap égette fűszálakat
amikor nem fújnak a szelek
ez lesz
a mi
végtelen
egymás-felé
futásunk jele
És ha reszkető
húrra lelsz
megtalálod
ebben az egy
pillanatban
az egész életet
az elejét és a végét egyaránt

(Dabi István fordítása)

Gregor Papuček: Esténként

Esténként,
amikor töredeznek a gondolatok,
úgy raknám össze a szavakat,
hogy magukra találjanak,
kik nem tudják,
hogy ők már nem ők;
hogy levessék
az alattomos múltban megkopott,
kicsinyhitűségtől átázott ingüket.

Esténként,
mikor a fáradtság álomba süllyeszt,
szavaimmal
beleharangozom
a sűrűsödő sötétségbe,
nehogy örökre
elaludjatok nekem.

Esténkent,
mint fáklyák,
égjenek szavaim,
hogy borostyán fényüknél lássátok,
sötétségtek árnyékában hogyan álmodom
rólatok.

(Fuhl Imre fordítása)