Eltáncolom a fájdalmat
míg sós olívaként csöppekké nem
sűrűsödik az arcomon
Eltáncolom a kristály-könnyeket
melyek rég kővé változtatták
már vállamat
Eltáncolom a gyűlöletbe csapott
a gyűlöletből közönybe fulladt
szerelem bánatát
Eltáncolom a félelmet
félelmet a magánytól
szorongást az elhagyástól
Eltáncolom a dühöt
míg el nem szabadul és
folyóként
a karomon lefut
Eltáncolom a csalódást
beteljesületlen vágyaim
és a túl sokáig tartó álmok felett
Porba táncolom démonjaimat
a lábam alatt
elsöpröm őket
örvénylő spirálban
Mert csak ezután tudom eltáncolni
ami a szívről
és a vérről zeng
A térben
a szavak között
feszülő térben
Ahol a szavaknak értelme nincs
Táncolok s csak öröm VAN…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése