Radnóti Miklós: Erőltetett menet

Bolond, ki földre rogyván _______ fölkél és újra lépked,

s vándorló fájdalomként _______ mozdít bokát és térdet, 
de mégis útnak indul, _______ mint akit szárny emel,

s hiába hívja árok, _______ maradni úgyse mer,

s ha kérdezed, miért nem? _______ még visszaszól talán,

hogy várja őt az asszony _______ s egy bölcsebb, szép halál.

Pedig bolond a jámbor, _______ mert ott az otthonok

fölött régóta már csak _______ a perzselt szél forog,

hanyattfeküdt a házfal, _______ eltört a szilvafa,

és félelemtől bolyhos _______ a honni éjszaka.

Ó, hogyha hinni tudnám: _______ nemcsak szívemben hordom

mindazt, mit érdemes még, _______ s van visszatérni otthon;

ha volna még! s mint egykor _______ a régi hűs verandán

a béke méhe zöngne, _______ míg hűl a szilvalekvár,

s nyárvégi csönd napozna _______ az álmos kerteken,

a lomb között gyümölcsök _______ ringnának meztelen,

és Fanni várna szőkén _______ a rőt sövény előtt,

s árnyékot írna lassan _______ a lassú délelőtt, -

de hisz lehet talán még! _______ a hold ma oly kerek!

Ne menj tovább, barátom, _______ kiálts rám! s fölkelek!