W. H. Auden: A főváros

Gyönyörnegyed, ahol a gazdagok várakoznak,

várják költségesen a történhető csodákat,

félhomályos vendéglő, szeretők eszik benne egymást,

kávéház, száműzöttek fullánkos pletykafészke:

bájad és berendezésed hatályon kívül helyezi

a tél szigorát és a tavasz kényszerűségét;

a sértett, büntető apa távol fényeidtől,

a vak engedelmesség unalma itt nyilvánvaló.

Zenével, csillogással így mihamar lépre csalsz,

hogy erőinket higgyük határtalannak; és a jámbor,

szórakozott bűnös egy szempillantás alatt

áldozatul esik szíve láthatatlan fúriáinak.

Kivilágítatlan utcákban elrejted a visszataszítót;

gyárakban életek készülnek időleges használatra,

mint gallérok vagy székek; termek mélyén a magányost,

mint a kavicsokat, véletlen formákba préselik.

De az ég, mit fénybe vonsz, izzásod messzire elvilágít

az irdatlan és dermedt vidék sötétségébe,

és mint egy huncut nagybácsi, aki célozgat a tiltott gyümölcsre,

csalogatod éjről éjre földművesek gyerekeit.

(Fordította: Várady Szabolcs)

Fernando Pessoa: Leheletnyi pillanat

Leheletnyi pillanat,

Ugyan mi voltál nekem,

Hogy bennem hagytál egy részt,

Mi el nem múlik sosem?

Évek múltán is fogok

Emlékezni rá, tudom,

Nem tudván már, hogy mi volt,

Hiszen már most sem tudom.

De, bár semmi lenne is,

Egy rész itt marad velem,

Mely üde lesz akkor is,

Ha már nem emlékezem.

(Ladányi-Turóczy Csilla fordítása)

Maja Boriszova: Ajtót se csapva

Nem akkor megy el, amikor hiszed,

nem akkor hagy el, aki a tied.

Egy reggel, éppen úgy, mint annyi éve,

felkel, nyújtózik, és papucsba lépve

mosdani megy, és fogat mos a csapnál,

aztán a törött kapcsolóval babrál,

újságot böngész a reggeli mellett,

latolgatja a vasárnapi meccset,

aztán egyszer csak megdöbbenve felnéz:

egy idegen nő kérdi tőle: „Nem kérsz?”

És aztán... minden megy tovább, mint régen,

nem támad tűzvész az asztalközépen,

és a fürdőszobában változatlan

vékonyul tovább a családi szappan...

És aztán lassan gördül év az évre,

a házban kövült nyugalom és béke,

hanem az asszony fázik, egyre fázik,

nem érti.Pedig minden rendben látszik:

takarékos, józan, derék a férje...

Az ég hideg, s mintha esőt ígérne...

Ő ment el, rég, a napjai közül,

ajtót se csapva, észrevétlenül.

(Rab Zsuzsa fordítása)

Darryn John Murphy: Emlékezz rám

Emlékezz rám a csöndben,

Mikor az eső ömlik este.

Időzve csillagok alatt

A hajnal első fénysugarát várom,

A szerény hangokat, s a visszhang válaszát.

Emlékezz rám tavasszal,

Mikor kinyílnak a virágok.

Én magam ott leszek a csöndben,

Amely a prérin átvonul.

És melletted leszek én akkor is,

Mikor esténként dől a nyári zápor,

Vezetőd leszek, s szívemmel a láng.

A suttogásom édes, jó tanács:

Ragadj meg percet, órát és napot!

A tiszta pompáról a gondolat,

A suttogás is én vagyok...

Vagyok az ember jó reménye, 

Ez hajtja ma a földgolyót,

Éld hát napod és minden perced,

Gyarló gyengéim ostromold.

(Szöllősi Dávid fordítása)

Lao-ce:Az út és az erény könyve

67. rész

Nagy az én utam, tudja egész világ,

s nem apad soha:

mert végtelen,

azért nem apad soha.

Hogyha fogyna,

az időben már elfogyott volna.

Három kincsemhez ragaszkodom:

első a szeretet,

második a mérték,

harmadik a tartózkodás

Szeretek, ezért bátor vagyok,

mérték által hatalmas vagyok,

visszavonulok, hát vezető vagyok.

Manapság

szeretet nélkül merészkednek,

mérték nélkül vezérkednek,

tartózkodás nélkül hatalmaskodnak:

ezért elpusztulnak.

Aki tapintattal vezet hadat,

győzelmet arat;

a szeretettel védekező legyőzhetetlen.

A természet fegyverezi

s a szeretet védelmezi.

(Weöres Sándor fordítása)