Gyönyörnegyed, ahol a gazdagok várakoznak,
várják költségesen a történhető csodákat,
félhomályos vendéglő, szeretők eszik benne egymást,
kávéház, száműzöttek fullánkos pletykafészke:
bájad és berendezésed hatályon kívül helyezi
a tél szigorát és a tavasz kényszerűségét;
a sértett, büntető apa távol fényeidtől,
a vak engedelmesség unalma itt nyilvánvaló.
Zenével, csillogással így mihamar lépre csalsz,
hogy erőinket higgyük határtalannak; és a jámbor,
szórakozott bűnös egy szempillantás alatt
áldozatul esik szíve láthatatlan fúriáinak.
Kivilágítatlan utcákban elrejted a visszataszítót;
gyárakban életek készülnek időleges használatra,
mint gallérok vagy székek; termek mélyén a magányost,
mint a kavicsokat, véletlen formákba préselik.
De az ég, mit fénybe vonsz, izzásod messzire elvilágít
az irdatlan és dermedt vidék sötétségébe,
és mint egy huncut nagybácsi, aki célozgat a tiltott gyümölcsre,
csalogatod éjről éjre földművesek gyerekeit.
(Fordította: Várady Szabolcs)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése