Gyermekkorom elmúlt, a sors szele rég
Oly messze vitt tőletek, déli hegyek -
Emlékem örökre közétek vezet,
Édes, honi dalként szeretlek, te szép
Kaukázusi rengeteg!
Ifjan veszítettem el édesanyám,
De a rózsaszín este, ma arra lebeg,
Hangján susog egyre föl, érzem, a sztyep
S szívem ottfeledem csúcsaid magasán,
Kaukázusi rengeteg!
Mily boldogan éltem e vad hegyeken,
Öt éve, s a vágy tüze mind hevesebb,
Ott láttam először a mély szemeket,
Tekintetük egyre idézi szívem:
Kaukázusi rengeteg!
(Vidor Miklós fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése