José Maria de Hérédia: Antonius és Kleopátra

Nézték Egyiptomot erkélyről, a magasban,
a tikkadt ég alatt amint pihenni tér,
és a Folyót, amely sötét deltáin ér
Bubast s Szaiz elé, vizét görgetve lassan,

A büszke római súlyos, lomha vasban
- egy gyermek álmait ringató rab vezér -
érezte kéjesen, hogy lankad el s alél
győztes szívén a test, melyet ölel szorosan.

Fürtös, sápadt fejét felé fordítva, kit
legyőzhetetlen és vad illat részegít,
emelte tágra nyílt szemét a nő s a száját.

S a lángoló Vezér reá hajolt, s a szem
aranycsillámú nagy tükrében végtelen
tengert látott, ahol futottak szét a gályák.

(Ford: Szegzárdy-Csengery József)