Mehmed Đedović: Itt voltál?

Kapard körmöddel a sárgaföldet
És ne szégyelld kérges tenyered
Neveld az életet
Csodáld
Tiszteld
De Rajta kívül
Senkinek se
Hódolj
 
Tisztítsd meg a forrást
Etesd meg az őzt
A fácánoknak hagyjál gabonát
Tégy jót
És viszonzásul semmit se kérj
 
Csodáld az esőt
Örülj a hópelyheknek
Simogasd meg a fát
Érintsd meg a követ
Fogadd el elnyűhetetlenségüket
 
Térj ki a hangya elől
Ne bántsd a lepke szárnyát
Tölts vizet a méhnek
Szórj kenyeret a verébnek
 
Legyen úgy ahogy van
Ne félj a ráncoktól
Az új napkeltétől
A szánkóként
Csúszó időtől
És az ujjak között pergő homoktól
 
Tudja-e vagy sem valaki
Hogy te is itt voltál
Gyalogoltál izzadtál
A szerencsének örültél
 
Ne törődj vele
Ne félj
Ha egyszer elmégy
Ne sajnáljanak
A fekete körmök
És a kérges tenyér miatt
 
És ne kérdezze senki se
Itt voltál-e...

(Fehér Illés ford.)