Heltai Jenő: Macskák

Ha kitekint az éjszakába,
Gondol-e arra nagysád,
Miért nyávognak oly veszettül
A háztetőn a macskák?

S míg ön merengve álmodoznék
Az illatos tavaszrul —
Kémény körül mért űzi, hajtja
A kis cicát a kandúr?

Oh asszonyom, ha ön kíváncsi,
Megmondom íme önnek:
Itten a vágy csap szerenádét
A jéghideg közönynek

Kegyednek nem tetszik a nóta,
Pedig hát, megbocsátsa,
Minden zenénél szebb a kandúr
Lázas miákolása.

A kis cicáznak, látja tetszik,
A jég, a jég is olvad —
Ó nem epeszti trubadúrját
S nem falja bé a holdat.

Oh asszonyom, hát tudja-é, hogy
Minékünk mit jelent ez?
Ez annak a nagy úrnak ujja,
Ki mindent jól berendez.

Óh ne ütődjék meg tehátlan
Egy forró vallomáson
S hallgassa meg irgalmas szívvel
Az én miákolásom.