A folyó kanyarulatánál
megváltozik a nyelv,
más a bugyogás, más még a neve is
ugyanannak a folyónak.
A víz átkel a határon,
lefordítja magát,
de a szavak megbotlanak, visszaesnek,
és ott, a fának szögezve van a bizonyíték.
Egy jel új nyelven feltűnő a fán.
Egy madár, ki eddig ismeretlen volt,
s egy ágon énekel.
Egy asszony a folyó menti ösvényen,
s furcsa hangot ismételget,
hogy meg tudja fejteni a madárdalt, s a madár nevét kérje – utána.
Piros virágért térdel le, letépi, később
majd óvatosan összepréseli egy könyv lapjai között.
Mit jelentene neked, ha vele lehetnél ott,
saját kezed lógatnád a vízben,
ahol kék és ezüst halak suhannak, s köröttük a víz,
wasser, voda, s mint a dolgok jelentése, eltűnnének?
Az asszony úgy érzi, másutt van, erőteljesen, egyszerűen
szavak
miatt; hangosan halandzsát énekel, s mosolyog, mosolyog.
Ha tényleg ott lennél, mit írnál
egy képeslapra,
vagy a homokba, ahol a folyó a tengerbe torkollik?
(Martyin Gabriella fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése