2016. augusztus 18., csütörtök

Eduard Mörike: Ének a szélről

Hej, szilaj szélvihar!
Itt meg ott!
Mondd meg, hol van az otthonod!

"Sok éve rójuk,
régóta bolyongjuk
a világot, fiam,
s buzgón tudakoljuk
a választ, s nyomozunk
a hegyeknél, a vizeknél,
ragyogó angyalseregeknél.
De nincs felelet.
Ha nagyobb az eszed,
oldd meg a gondunk.

- Fel, tovább!
Utunk ne álld!
Rokonunk még sok jön utánunk,
kérd a tanácsuk!"Megálljatok!
Kis türelem!
Hol lakozik a szerelem,
a vég mi, s a kezdet?

"Ki mondja ezt meg!
A vágy, fiam,
mint a szél, olyan,
fürge, kavargó,
nem pihen
meg sohasem,
örök, ámde nem kitartó.
- Fel! Tova hát!
Utunk ne álld!
Fel, át az erdőn, a tarlón, a réten,
üdvözlöm, hogyha szép
kincsed elérem,
áldjon az ég!"

(Ford.: Hárs Ernő)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése