Salamon dalol Sébához,
Ráhintve csókjait:
"Minden nap déltől kezdve
Beszélgetünk ugyanitt,
árnytalan déltől fogva,
Szerelemről csupán:
E szűk kör tartott fogva,
Akár gebét a karám".
És Séba dalol Salamonhoz,
Amíg térdén megül:
"Ha olyat mondtál volna,
Melynek a bölcs örül,
Mielőtt alakunkat
Megrajzolná az árny:
Tudnád, hogy gondolatom nem ez,
Csak szűk és zárt karám."
Salamon felel Sébának,
Csókolva arab szemét:
"Nincs oly férfi, vagy asszony,
Bármennyit szült az ég,
Ki többet tudna nálunk,
Éreztük nap nap után:
A világ semmi mással,
Szerelemmel zárt karám.".
(Weöres Sándor fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése