2016. november 20., vasárnap

Reményik Sándor: „Az ismeretlen Istennek”

Nem hódításra indultunk mi el 
A végtelenből – csak találkozásra. 
Testvér, a mi testvérségünk 
Ezért oly ritka, szép és drága. 
Nem hajtottuk lelkünket igába.

Egymás lelkét prédának se néztük, 
Szemmel nem vertük, szóval nem igéztük.

Maradtunk szabadok a szeretetben. 
Maradtunk egyenlők a szeretetben. 
Maradtunk testvérek a szeretetben.

Egymás lelkében tiszteltük a törvényt. 
S a végzetet, mint napsugárt és örvényt. 
A törvény betűje, ha összevágott: 
Ujjongva hirdettük a rokonságot.

S ha egymás lelke tájait bejárva 
Rábukkantunk egy nekünk idegen, 
Ismeretlen istenség templomára: 
Oltárát virággal szórtuk tele, 
És szóltunk csendesen: Bár nem az enyém, 
Szenteltessék meg mégis a neve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.