Tisztes szegény vagy, s lóg fejed,
de lóghat-é ezért is?
Vesd meg a szolgalelkeket,
fel a fejjel, azért is!
Azért is, azért is,
bármi nehéz, azért is,
a csillogó rang nem arany:
az ember az, azért is!
Hogy gúnyád gyatra, s ételed
sovány: ne bánd, azért is!
Cenkekre hagyj bort, selymeket,
te számítsz, csak azért is!
Azért is, azért is,
bármi cifrák, azért is;
igaz ember lehet szegény,
király köztük, azért is.
Nézd azt a tökmag lordot ott,
hogy henceg - de miért is?
Bár egy szavára száz forog,
kófic marad, azért is:
azért is, azért is,
rendje s csillagjaért is,
ha szellemed független, ép,
kikacagod, azért is.
Adhat grófságot a király,
címet s dús pályabért is,
becsületet adni nem áll
módjában, csak azért is!
Azért is, azért is,
hajtson becsvágy, azért is:
a józan ész, a becsület
a legfőbb rang, azért is.
S fohászom most oly kort idéz
- mert eljön majd, azért is -,
melyben a földön érdem, ész
diadalt űl, azért is.
Azért is, azért is,
jön az a kor, azért is,
midőn testvér lesz mindenütt
az ember, csak azért is!
(Fordította: Jékely Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése