Paul Géraldy: Derű

Mikor elváltunk, mit mondtál utóbb:

hogy nem szeretjük egymást? Tévedés!

Sírtál? A régi vagy ma is, tudod?

De ha szeretjük egymást! Érted? És

légy egyszerűbb! Ne komplikáld a dolgot!

A mi korunkba' ne legyünk bolondok,

minek az a nevetséges, banális

romantika, ha mindjárt abban áll is,

hogy nagybetűvel írjuk: "Szerelem"?

Ne kultiváljunk ily ízléstelen,

rossz pózokat! Azt mondják szüntelen:

"Szívem", "Szíved", "Szívünk". Milyen hülye.

De, esküszöm, megvolnánk nélküle,

s világosabb is lenne minden.

Nincs is "Szívünk": csak te meg én, s szerintem

csak emberek vagyunk, nyilvánvaló.

De megrészegszünk folyton a szavaktól,

mivel túlozzuk azt, ami van, s akkor

szegényes és kopottas a való.

Hagyd, kérlek, a "Szívünket", buta szó!

Legyünk mi!... Az igaz, ha künn a zajban

találkozunk, nem reszketünk, mint hajdan.

Te nem bolondulsz. Én se. Hát mi baj van?

Megcsöndesedtünk kissé? Persze, persze.

Természetes. És érthető. De semmi.

Ez a szokás. A megszokás. Csak ennyi.

Ha nem gyúlunk ki a találka-percre,

már nem tudunk egymás nélkül se lenni.

Mindegyikünk bús, valamit keres,

a másikat... És, lásd, ez a helyes!

(Kosztolányi Dezső fordítása)

R. M. Rilke : Csak ámulj és fülelj, éld csöndedet

Csak ámulj és fülelj, éld csöndedet,

mélyes mély életem, te;

mit akar a tőled, ah, értsd a szelet,

mire a nyír remegne.

Szól hallgatás hozzád, ne láss,

ne hallj, hagyd érzékeidet.

Add magad, engedj - s minden suhanás

ringat majd, úgy szeret.

S akkor, lelkem, terülj, kiterülj,

hogy élned sikerüljön,

áradj szét ünnepi öltözetül

mindenen itt eme földön.

(Tandori Dezső fordítása)

Wislawa Szymborska: Csodák vására

Egyszerű csoda:

hogy sok egyszerű csoda van.

Megszokott csoda:

az éjszaka csendjében

láthatatlan kutyák csaholnak.

Egy csoda a sok közül:

egy lenge kicsi felhő

képes eltakarni a nagy és nehéz holdat.

Több csoda egyszerre:

égerfa tükröződik a vízen,

sőt balfelé esik a jobboldala,

sőt koronájával lefelé nő,

és egyáltalán nem ér feneket,

pedig sekély a víz.

Mindennapi csoda:

gyenge és közepes erősségű szél,

vihar esetén heves széllökések.

Kézenfekvő csoda:

a tehenek tehenek.

Még egy, ez se rosszabb:

épp ez a gyümölcsös

éppen ebből a magból.

Csoda frakk és cilinder nélkül:

szétröppenő fehér galambraj.

Csoda, hisz mi lenne más:

a nap ma három óra tizennégykor felkelt,

és tizenkettő nulla egykor lenyugszik.

Csoda, ami kelleténél kevésbé lep meg:

hogy ujjaink száma tényleg kevesebb hatnál,

négynél viszont több.

Csoda, ami majd kiszúrja a szemünket:

a mindenütt jelenvaló világ.

Ráadás csoda, aminthogy ráadás minden:

az elképzelhetetlen

elképzelhető.

(Csordás Gábor fordítása)

Octavian Paler: A játék

Még van egy kagylóm és néhány kövem,

hogyan építhetnék belőlük tengert,

partot, ahol ülnék a homokban,

és hogyan győzzem meg magam, 

hogy jártam egy ilyen parton,

mikor boldogan követtem egy madarat,

mely ma már aludni sem hagy?

Egy kagyló, néhány kő,

és egy furcsa név,

amit senki nem ért,

és bennem a remény, elérni azt,

hogy egy napon ne érthessem meg én sem.

Az ünnepnek vége,

üres lelátók előtt várom büntetésem,

de délben még láttam egy felhőt elégni,

és hallottam a dalt, 

mitől térdre borultak a vadlovak is,

mondják, nem csak mese az a part,

én láttam a felhőt és hallgattam a dalt,

és boldoggá tett a Nap,

mielőtt legyőzött volna.

(P.Tóth Irén fordítása)

Armand Sully-Prudhomme: Itt lenn

Itt lenn virágok halála arat,

s minden madár dala csak kölcsön;

én oly’ nyárról álmodom, mely itt marad

örökkön...

Itt lenn puha száj számon, hallgatag,

de bársonyát megvonja rögtön;

én oly’ csókról álmodom, mely itt marad

örökkön...

Itt lenn könnyekből apró patak fakad,

- barát, szerelem miatt - a földön;

én oly’ társról álmodom, ki itt marad

örökkön...

(Kovács Anikó fordítása)