Még van egy kagylóm és néhány kövem,
hogyan építhetnék belőlük tengert,
partot, ahol ülnék a homokban,
és hogyan győzzem meg magam,
hogy jártam egy ilyen parton,
mikor boldogan követtem egy madarat,
mely ma már aludni sem hagy?
Egy kagyló, néhány kő,
és egy furcsa név,
amit senki nem ért,
és bennem a remény, elérni azt,
hogy egy napon ne érthessem meg én sem.
Az ünnepnek vége,
üres lelátók előtt várom büntetésem,
de délben még láttam egy felhőt elégni,
és hallottam a dalt,
mitől térdre borultak a vadlovak is,
mondják, nem csak mese az a part,
én láttam a felhőt és hallgattam a dalt,
és boldoggá tett a Nap,
mielőtt legyőzött volna.
(P.Tóth Irén fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése