Itt lenn virágok halála arat,
s minden madár dala csak kölcsön;
én oly’ nyárról álmodom, mely itt marad
örökkön...
Itt lenn puha száj számon, hallgatag,
de bársonyát megvonja rögtön;
én oly’ csókról álmodom, mely itt marad
örökkön...
Itt lenn könnyekből apró patak fakad,
- barát, szerelem miatt - a földön;
én oly’ társról álmodom, ki itt marad
örökkön...
(Kovács Anikó fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése