A tenger alszik
S a sirályok is némák
Hogy fel ne keltsék
A mozdulatlan vizet
A sötétség vékony takaróját feljebb húzzák
A csőrükkel
Hogy beborítsák a kék hátat.
Egyedül én szólítom őt hangosan,
Kavicsot kapok fel
Hogy felébresszem
Mert e pillanatban csak nekem
Jutott az eszembe elbeszélgetni
A tengerrel.
(Dabi István fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése