Láttam:
az ég felettem genciána-kék,
és az első érkező sugár
a bükkös-erdő sudarára lép,
és éreztem, hogy dobban a szívem,
s avarra-lépő vágyra lelkesül.
Akit kerestem, nem találtam:
hát elindultam egyedül.
Hanem mikor a bükkerdőbe értem
s megláttam a sok nevető madárt:
csapongó kedvem őszi búra vált.
Akkor megláttam: hullnak már a lombok,
s peregnek halkan: mindjárt itt az ősz,
és árva leszek én is, mint a dombok.
Rigó rebbent a csillogó gyepen,
s amerre mentem: könnyes volt a hajnal,
és harmatos volt mind a két szemem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése