Sík Sándor: Alkonyat a Balatonon

Csillog az alkony, ég a tó,
szállj rajta, ringó halk hajó.

Szállj, halk hajó, halk sóhajom,
hűvös habon, hangos habon.

Hangos habon suhog a szél.
Az éj lassan nyomomba ér.

Már bontogatja szárnyait,
már suhogtatja árnyait.

Már hűlnek lassan a habok.
Én nézem a húnyó napot.

Nézem a napot, míg lehet,
míg ott úszik a hegy felett.

Míg hű hozzám hab és hajó,
míg arany arccal ég a tó.

Míg szállhatok, míg hajthatom
feszült inakkal csónakom,

A tűzben égő hegy felé,
a tűz felé, a nap felé.

Egy perc talán, egy pillanat:
de addig az enyém a nap.

Enyém a nap, enyém a fény,
a tó tündöklő tükörén.

Szállj lelkem, szállj te halk hajó.
Csillog az alkony, ég a tó.