Sinka István: A daloló lány

A daloló lány
szavában
ott fénylik
a Duna ezüst szalagja,
a búzaföldek csendje,
a bor aromája,
az első
vajúdás szent
tűzkínú perce,
szín, fény,
szüreti mámor,
a ballagó
csordák esti mélasága,
a csatába
indulók néma remegése,
a tenger mélysége, a
csillagok magassága
és az a
hang,
amit együtt és mindörökké
csak az
Alföld napja dalol.