Mily zöldek az ujjaim,
pár szál virágot téptem:
halálba hulltak ím,
kik élni vágytak értem.
Félénk és szűzi pillaként
lágyan arcomba verődtek,
elmerengve nem ügyeltem én,
magamhoz húztam őket,
s a gyenge-lenge főket
letörtem gondtalan.
Vérük kifolyt alant,
és minden ujjam zöld lett.
Nem sírtak ők, nem nyögtek ők,
meghaltak szótlanul,
csak arcuk lett sötét előbb,
mint mikor alkonyul.
Ha meg tudtam volna kímélni,
bizonnyal megteszik:
kezdek magamtól félni:
kábán mit tettem itt?
Ó, balga gyermekjáték,
vérontás, bűntelenül!
Az élet nem megy másképp,
szemembe félelem ül,
mert ami megtörtént, megtörtént,
és a jövő sötét örvény.
(Ford: Sárközi György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése