Milyen jó néha vidámnak lenni,
érezni: nem vár semmi kín ránk.
Buta dalokat dudorászni
anélkül, hogy vörösbort innánk.
Nyitott szemmel bolond álmokat
látni, miktől fut a sivárság.
Havas erdő csendjébe veszve
hallgatni a kakukk hívását.
Hagyni, hogy a fenyő és éger
havat hintsen ránk mint virágot -
aztán nevetve lesöpörni
magunkról mindent: havat és álmot.
(Ford: Képes Géza)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése