Johannes R. Becher: Nyugalom

(Leonhard Franknak)

A rét nedves fészkében elhevertünk,
fejünk a fűben súlyos, mint a kő,
amíg a nap hűvös-nyugatra eltűnt,
benyelte hosszú láda-hegytető.

Esti hangok nyilaltak gyors madárral.
Gyermek-árnyék, az úton elvesző,
lágy fű indázott tagjainkon által.
Szemünkhöz ért, virággal, a mező.

Kutyák csaholtak, csattant ár az árra,
mikor testünk elsüllyedt tengerek
mélyére tűnt: hullámok lassu tánca,

rest hal-sereg, amint reánk mered.
Rejtek szorosban színezüst korállfa
ágai rázták halk csengőiket.

(Forditotta Nemes Nagy Ágnes)