Radnóti Miklós: Naptestű szüzek, pásztorok és nyájak

A pásztor is lassan lejön a hegyről,
karámba zárva fehéren torlódik
a nyáj és napba fürdött szüzek is a
dombról ringó csípőkkel lefelé jönnek,
jószagúan s álmatagon, mint minden
ősszel, ha halnak fekete ég alatt a
fák: naptestű szüzek, pásztorok és nyájak
jönnek le lassan a falu felé.
Megtörünk mi is, asszonyainknak
tükrös szeme alatt feketébb lesz az
árnyék s csókunkból ránk havaz a tél;
hajunk is balúl homlokunkba hull és
senki sem simítja meggyulladt szemünk,
csak naptestű szüzek, pásztorok és nyájak
jönnek le lassan a falu felé, hol
terhes felhőkben már összegyűlt a bánat.