Billy Collins: Ma

Volt-e valaha tavaszi nap
langymeleg fuvallata oly tökéletes,

hogy nyomban szélesre kellett tárnod
a ház összes ablakát,

hogy szárnyaló kedvedben fel akartad
tépni a kanári kalitkájának ajtaját,

egy nap, amikor a hűvös tégla ösvény
és a bazsarózsáktól lángoló kert képét

olyannak láttad a metsző fényben,
hogy az asztalodra gyűlt papírhalom

üvegből készült nehezékét
kalapáccsal verted volna le:

szabaduljanak a lakók alóla,
hófödte, homályos házaikból,

jöjjenek elő kéz a kézben,

lépjenek ki hunyorogva
a kék és a fehér határtalan kupolájába
- nos, ez a mai, ez éppen ilyen nap.

(Bagi István  ford.)