Thomas Hardy: Egy holdfogyatkozáskor

Hová árnynak a nap rajzolta fel,
A holdon, Föld, egyszínűen mozog
Északtól délig hajló profilod
S zavarhatatlan szépségben ível.
 
Te vagy e szimmetria! Higyem el?
Úgy tudtam, gyűrt vagy, ráncos, csorba! Hogy’
Vessem össze e nyugodt homlokot
A kontinensek gyötrelmeivel?
 
A roppant Emberiség ennyi csak?
Kis folt? S Isten sok nagy célja vele
Csak azt a körszeletet tölti be!
 
Csillagmértékkel csak ennyi a lét,
Népek csatái, versengő agyak,
S hősök, és nők, kik szebbek, mint az ég?
 
(Ford: Szabó Lőrinc)