Maurice Maeterlinck: Ima

A lelkem reszket csendesen
 s a testein hervad, Uramisten,
lelkem lilioma, kezem
s szemein is, az én égi kincsem.

Szegény fiad lágyan fogadd.
Elvesztettem pálmám s gyűrűmet;
vedd az imám, virágomat,
mely egy üvegpohárba csügged.

Nézd ajkamat, milyen sebes,
tekints a bánatomra, Jóság,
liliomot lázamra vess
és szórj a holt tavakba rózsát.

Uram, galambok szállanak,
sárgán, szemem felhős egében.
Tépd szét e fájó fátylakat,
mik rám borulnak fázva, kéken.

(Kosztolányi Dezső fordítása)