Alszom, s szívem virraszt, mindig tehozzád vágyom.
S mellém varázsol egy aranyló szárnyú álom.
A szívem a szíveden. Kezemmel reszketeg
érintem bőrödet, feszes lesz és remeg.
S egy indulat riaszt, az álomképi béke
széthull, és zaklatott, rossz ébredés a vége:
magamban fekszem itt, felgyúlva azt hivém,
szép szádat csókolom, s párnát csókoltam én:
és álomban karom ölelni vágyva tested
a párna pelyheit ölelte csak helyetted.
/Ford.: Radnóti Miklós/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése