Cseppek, pici esőcseppek,
titeket a menny hullat,
mintha pára hintené meg
a földet, a halottat.
Zöld fű, zöld lomb élet nélkül
a tág róna holt keret,
halk üres sík felett végül
varjú zeng gyászéneket.
Zavarosan, megszürkülve
a nagy folyam vándorol,
és valahol messze, messze
harang végső útra szól...
(Ford.: Weöres Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése