A mogyorófa ligetbe futottam,
mert fejemben láng lobogott,
vesszőt vágtam s a végihez
kötöttem egy horogra-szúrt bogyót.
A réten fehér lepkék libegtek
s az égen: lepke csillagok.
És a bogyó a folyóba merült s egy
kis ezüst pisztrángot fogott.
A pisztrángot a gazra tettem,
mentem a tüzet szítani,
de zizzent és zörrent a gaz
s nevemet mondta valaki:
csillogó lánnyá lett a hal,
hajában almafa-virág
s nevem kiáltva elrohant,
eltűnt a tiszta légen át.
Öreg vagyok s nem nyughatok,
vándorlok síkon, halmokon,
meg kell találnom azt a lányt,
megcsókolom s kézen fogom.
Gyepszőnyegen megyünk s mig a
világ világ: velem marad.
Ránk dobja ezüst almáit a hold
és arany almáit a nap.
(ford: Képes Géza)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése