"Élt huszonnégy évet, meghalt boldogan"
A forró mámor hülye tavaszán
Sokat beszélt és sokat nevetett
Koravén szíve összetört korán
A jelenben nem volt Ő sohasem
A jövője kinevette bután
Élete volt egy sötét rejtelem
A halála: egy epizód csupán
Oktalan volt koldusa sok reménynek
Bolond volt: zsarolta az életet
S mikor az élet keveset adott:
Dacosan, vadul mindent elvetett
Sirassátok e sírban pihenőt,
Nagy mártír volt: a semmi harcosa
Pár könnyel gyászoljátok csendben őt
De útjára ne lépjetek soha
az agyát felszívta a végtelen
a szíve; lent a sírban elrohadt
örökül hagyott néktek, komoly, búsan
Libegő lehetetlen álmokat.
Komédiás volt
A szívével játszott
És fájva sírt hazug rongy könnyeket
Keresztre húzta fáradt mosolya
S kínjából:
A halál váltotta meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése