A herceg bálján, ma este, úrnőm-virágom,
viharos vad valcert járunk, mint hajdanán,
víg arccal átsiklunk a termen és a bálon,
mintha misem történt volna bíz’ hajdanán!
És aztán majd vidám kadrillok következnek,
s szenvedélyesen zúg egy vad zenedarab -
a hölgyek szép velencei selymekben lesznek,
és fekete velúr-ruhákban az urak.
És aztán a nemesek beszédbe merülnek:
vitézségről, versekről a fiatalok -
az öregek témája sok régi ünnep,
az ég, Szent Ágoston s Platón körül forog.
Mi azonban leülünk a terem legmélyén,
hol két karosszék vár, s nem hallgatunk oda.
S szinte tréfából, pár perc alatt legyezőjén
ott virít szonettem tizennégy bús sora...
(Ford: Végh György)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése