Lin-csi apát cellájába egy nap váratlanul betoppant az egyik tanítvány.
- Mester! – szólította meg izgatottan. – Kerek egy évet töltöttem a kolostorodban a Tanítás tanulmányozásával. Megismertem a Tanítás Három Kocsijának eszméit, a Hármas Világ régióit, a Létezés Hat Világának lényeit, bejártam a tíz állapotot és a tízezer dolog birodalmát, túl vagyok immár a négyes tételen és túl a száz tagadáson, mégsem tudok válaszolni a kérdésre, „ki vagyok én?” Felelj nekem, Mester, ki vagyok én!
Lin-csi a szerzetesre emelte tekintetét, majd elfordult tőle. Így kérdezte, hosszabb szünet után, halkan.
- Megetted a zabkásádat, szerzetes?
- Megettem, Mester.
- Elmostad az étkezőtálkádat?
- Elmostam.
- Kitakarítottad a celládat?
- Kitakarítottam.
- Kisöpörted az udvart?
- Kisöpörtem.
- Szálltak a falevelek, mikor söpörtél, mi?
- Szálltak, Mester.
- De azért összeszedted őket.
- Összeszedtem, Mester.
- És láttad a nagy ciprusfát az udvaron?
- Láttam, Mester.
- Szép tornyos növésű, igaz?
- Igaz, Mester.
- S finom, balzsamos illatú. Érezted?
- Éreztem, Mester.
- Aztán bejöttél hozzám.
- Bejöttem, Mester.
- És azt kérdezted, ki vagy te?
- Azt kérdeztem, Mester, ki vagyok én.
- Nos, tudd meg, szerzetes, az vagy te, aki reggel megette a zabkásáját, aztán elmosta az étkezőtálkáját, kitakarította a celláját, kisöpörte az udvart, nézte, hogyan szállnak a falevelek, és érezte a tornyos növésű ciprusfa balzsamos illatát. Majd bejött hozzám, és megkérdezte, kicsoda ő. Ez vagy hát, szerzetes, semmi más. Ám ez épp elég, hidd el. Nem lehet több az ember – mondta most már a szerzetes felé fordulva Lin-csi, s lassan a szemébe nézett. Hallgattak. A szerzetes érezte, hogy az apát őszintén szólt hozzá. Hosszan meghajolt előtte, s csendesen visszatért cellájába.
(találtam a neten)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése