Vajon mit álmodott az Idő mostanáig, amely mint minden most, a végpont?
Megálmodta a kardot, melynek a versben van a legjobb helye.
Megálmodta és kicsiszolta a szentenciát, mely a bölcsesség látszatát keltheti.
Megálmodta a hitet, megálmodta a könyörtelen keresztes hadjáratokat.
Megálmodta a görögöket, kik feltalálták a dialógust és a kétkedést.
Megálmodta Karthágó tűzzel-sóval való elpusztítását.
Megálmodta a szót, ezt a suta, merev jelet.
Megálmodta a boldogságot, melyben részünk volt, vagy most azt képzeljük, hogy részünk volt.
Megálmodta Ur első reggelét.
Megálmodta az iránytű titokzatos szeretetét.
Megálmodta ama norvég hajóorrot és ama portugál hajóorrot.
Megálmodta az etikát és annak a mindenkinél különösebb embernek a metaforáit, aki egy este kereszthalált halt.
Megálmodta a bürök ízét, amit Szókratész nyelve érzett.
Megálmodta a két fura testvért, a visszhangot és a tükröt.
Megálmodta a könyvet, ezt a tükröt, mely mindig más és más arcát mutatja.
Megálmodta a tükröt, amelyben Francisco López Merino és a képmása utolszor látta egymást.
Megálmodta a teret.
Megálmodta a zenét, amely nélkülözni tudja a teret.
Megálmodta a szó művészetét, amely még a zenénél is megmagyarázhatatlanabb, mert magában foglalja a zenét.
Megálmodta a negyedik dimenziót s a benne lévő páratlan faunát.
Megálmodta a homokszemek számat.
Megálmodta a transzfinit számokat, amelyekhez számolással nem jutni el.
Megálmodta az első embert, aki kihallotta Thor nevét a mennydörgésből.
Megálmodta Janus két arcát, melyek sosem látják egymást.
Megálmodta a holdat és a holdon járt két embert.
Megálmodta a kutat és az ingát.
Megálmodta Walt Whitmant, aki elhatározta, hogy minden emberrel azonos lesz, mint Spinoza istene.
Megálmodta a jázmint, mely nem tudhatja, hogy álmodnak róla.
Megálmodta a hangyák nemzedékeit és a királyok nemzedékeit.
Megálmodta azt az irdatlan hálót, amelyet a világ összes pókja fon.
Megálmodta az ekét és a kalapácsot, a rákot és a rózsát, az álmatlanság harangszavát és a sakkot.
Megálmodta a felsorolást, amit a tudósok kaotikusnak neveznek, pedig az valójában kozmikus, hisz minden dolgot titkos szálak kötnek össze.
Megálmodta a nagymamámat, Frances Haslamot, oda, a juníni helyőrségbe, a pusztai lándzsák közelébe, ahol a Bibliá-t és Dickenst bújta.
Megálmodta, hogy csata közben énekelnek a tatárok.
Megálmodta Hokuszai kezét, amint épp vonalat húz, melyből mindjárt hullám lesz.
Megálmodta Yorickot, aki örökre élni fog a képzelet szülte Hamlet szavaiban.
Megálmodta az archetípusokat.
Megálmodta, hogy valamennyi nyár idején, avagy a nyarakat megelőző égbolton egyetlen rózsa létezik.
Megálmodta a halottaid arcát, akik most már fakó fényképek.
Megálmodta Uxmal első reggelét.
Megálmodta az árnyék hatását.
Megálmodta Théba száz kapuját.
Megálmodta a labirintus fordulóit.
Megálmodta Róma titkos nevét, tehát igazi védőfalát.
Megálmodta a tükrök életét.
Megálmodta a jeleket, amelyeket majd az ülő írnok rajzol.
Megálmodta a gömböket rejtő elefántcsont gömböt.
Megálmodta a kaleidoszkópot, az unatkozó betegek és gyermekek játékát.
Megálmodta a sivatagot.
Megálmodta a leselkedő hajnalt.
Megálmodta a Gangeszt és a Temzét, a víz két nevét.
Megálmodta a térképeket, amelyeket Odüsszeusz nem értett volna meg.
Megálmodta Nagy Sándort.
Megálmodta a Paradicsom falát, amely feltartóztatta Nagy Sándort.
Megálmodta a tengert és a könnycseppet.
Megálmodta a kristályt.
Megálmodta, hogy Valaki álmodja.
(Fordította: Scholz László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése