Förgeteg zúdít vastagon
havat a tájra.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya lángja.
Hópiheraj, mint láng körül
nyáron a lepke,
kerengve az ablakomra gyűl
fehér seregbe.
És borul tőle ablakom
zúzos virágba.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya lángja.
Remegő árnyék imbolyog
a mennyezetre.
Keresztbefont lábak, karok
sorsok - keresztbe.
És két cipő egymásután
koppan a földre.
És végigcsordul a ruhán
a gyertya könnye.
És zuhan a világ vakon
havas homályba.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya lángja.
Néha betör egy szélroham,
feléje nyargal,
s a láng szárnyat bont boldogan,
akár egy angyal.
Február zúdít vastagon
havat a tájra.
Lobog, lobog az asztalon
a gyertya lángja.
(Ford: Rab Zsuzsa)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése