Nézd, milyen sűrű homály
szállt a völgy ölére már!
Az opálos alkonyatban
puha csöndben álmodó
füzek közt dereng a tó.
A sápadt hold láthatatlan,
ködkék fellegeken át
ballag a kietlen égen,
s rézsút, áttetsző-fehéren
szórja párás sugarát.
(Ford.: Pór Judit)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése