Adás, ígéret, tilalom,
Parancsolat avagy alázat,
Ki leszel, mikor újra látlak?
Színed elé hadd készülhessek.
Ez volt asszonyos életem,
Harapott szájjal igaz útban
Utálatot is így hazudtam,
Ha így kínálták a szerelmet.
Hát sorsom a komédia:
Mért kérdjem, hogy neked is mért kell?
Bemázolom az arcom vérrel
Vagy krétaporral, mint kívánod.
Fölöttünk csak úgy kél, bukik
A Nap s a napok is úgy múlnak,
Szívek bénulnak s megújulnak
S csak mi nem látjuk egymás arcát.
Csak finita commédia
Akarsz te is majd a szemembe
Nézni ájultan és meredve?
Jól van: akarlak, hát hazudjunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése