Nyári nap kilobbant, este lőn,
tompa zajjal hullt le evezőm,
fényes őrök, égi silbakok,
merre, merre késtek csillagok?
Sápadt élet, sápadt azúr te fenn!
Mit susogsz, nád, búsan-szemtelen?
Itt az örvény s az ég messze ott,
mért nem jöttök még ti, csillagok?
Édes, édes hang hív és dalol
szüntelenül a mély víz alól,
menj, te rém s habok, ti csillanók,
mégse, mégse jöttök, csillagok?
Végre, végre megtör a homály,
jaj de vártam! Gyér fény szálldogál,
azt se tudtam már, hogy hol vagyok.
El ne hagyjatok, ti csillagok.
(Ford: Kosztolányi Dezső)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése