Visegrád utcáján megyek,
s köszöntenek az emberek.
S ahogy az évek száma nő,
egyre több lesz a köszönő.
Rám néznek, s külső tisztelet
tüntet ki borzas, ősz fejet.
Autóbuszon egy lány feláll,
s ülőhelyével megkínál.
Maradjon csak - szabadkozom -,
hiszen nem messze utazom.
A szót virtuskodva vetem,
öreg legény, legénykedem.
S ha most völgyembe költözöm,
jön a tavasz, s az is köszön.
Gúnyol? Szeret? Mit mondhatok?
- Mit érsz, tavasz, ha vén vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése