Arcomról a mosoly ledermed.
Ajkam a téli szélbe mártom.
Ma egy reménnyel kevesebb lett,
s eggyel több ének a világon.
Nem bánom, mi sír énekemben,
nevessék, szidják – arra szántam.
Megfulladnék a tűrhetetlen,
szerelmes, fojtó hallgatásban!
(Rab Zsuzsa fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése