Verebek pengtek az útszéli porban
és árnyékok daloltak boldogan
házunk előtt a fán, mert tudták
reggelre asszonnyá leszel már s
mire tél lesz, megjön a gyermek!
Éjjel, csokor orgonával a karjai
közt ma, gyerek lopta magát
a bokrok alatt és látod hiába
már! elhullajtott virág festi
nyomát a füvön át!
Most kinn jársz a homályban és
szemeiddel költöd a kertet, csak
áldott tested leng ijedten az
alvó út fölött! mert ráfagyott a
hajnali harmat a gyönge virágra
s még nem kelt föl a nap!
De hallod, bokorban a madár
már leengedi szárnyát, repülni
készül s énekel! nézd, napra virradás
ez, mert szerelemre születtél s
ébredő lépteidtől a kert
lelkesen újra kivirágzik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése