Csokonai Vitéz Mihály: A tél (részlet)

Múlattat-é olyan mismás gyülekezet,

Melyet oda tánc, bor s nem barátság vezet?
Mert kit baráttá tesz a bál tánca s bora,

Az nem barát, hanem csak pajtás s cimbora.
De a tánc?… Hát úgy jő vissza egészségünk,

Ha előbb a táncba elvész frisseségünk?
S úgy vidít meg a bor, ha délig hortyogva

Fekszünk krápulába virradtától fogva?
Úgy megy majd gyomrunkban jól a concoctió,

Ha mind dosztig esszük a bálba, ami jó?
Igaz, van recipe: megterhelt és heves

Gyomrunknak új erőt ád a korhel-leves;
S a nemalvás után jólesik az álom,

Lehet másnap estig aludni. – Sajnálom! –
Osztán a bál nem áll csupán dobzódásba,

Evésbe, ivásba, táncba, ugrálásba:
Ha az ember magát ilyekbe nem ártja,

Van dáma beszélni, van játszani kártya.
Igaz: de ezekért mennyi esztelenek

Egymásnak költséget s lármát szereznek?
Mit ér a kártyapénz? kétséges nyereség,

Mit ér a báldáma? másé a feleség.