Lord Alfred Tennyson: A könnyű lovasbrigád rohama

Hosszú, hosszú az út,
mind rajta vágtáz,
s bár az a völgy a Halál,
nyargal a hatszáz.
„Rajta lovasbrigád!
Parancs: az ágyúkon át!" –
s bár az a völgy a Halál,
beront a hatszáz.
 
„Rajta, lovasbrigád!" –
félnek-e a katonák?
Nem, noha tudja mind,
parancsa: botlás!
Nem dolguk a felelet,
se kérdeni, hogy minek,
dolguk ott halni meg,
s bár az a völgy a Halál:
vágtat a hatszáz.
 
És ágyú jobb felől
és ágyú bal felől
és ágyú szól elöl,
kartácsa pásztáz,
golyó s repesz között,
szállnak a vakmerők,
tátogat, ím a Halál,
s poklokon átdübörög,
nyargal a hatszáz.
 
Kard villog meztelen,
ragyogva forogva fenn,
táncol a tüzéreken,
hadra üt – és a világ
bámulva hajráz!
Az ágyúfüstbe csap,
szembe tör át a csapat,
muszka had és kozák
perdül a kard alatt,
dől-hull az ádáz;
s megtér a had, de nem,
nem mind a hatszáz.
 
És ágyú jobb felől
és ágyú bal felől,
és hátul is ágyú öl,
kartácsa pásztáz,
golyó s repesz között,
míg ló s lovas kidőlt,
bátran küzdöttek ők. –
S bár tátogott a Halál,
pokolból visszajött,
ki megmaradt, de már
nem mind a hatszáz.
 
S a hírük élt tovább!
Rohamukért a világ
ámulva hajrá!
Dicső, hogy' vitt csatát!
Dicső a lovasbrigád!
A drága hatszáz!
 
(Tellét Gyula fordítása)