Egy vénséges vén alak üldögél a conventus nagytermében a kandalló előtt. A kandallóban hatalmas fahasábok égnek. A termet mely kopott és ódon kellemes illatok töltik be, fűszerek és az égő fa jellegzetes illata. Bár még csak október van, és kint melegen süt a nap, az öreg tűzmágus dideregve vonja össze magán a köpenyt és melengeti elgémberedett kezét. De más is volt nemrég még itt az élet, fiatal tanoncok fecsegése töltötte meg az ódon termeket. De most egyedül van, erői hanyatlanak, olyan poros és elhagyatott ő is, mint a nagy épület. Még a tél se jött el, de jó szimatával érzi már a változások szelét, az új tavasz, mely új életet hoz. Minden elmúlásban ott a megújulás. Még nem hamvadt el teljesen a régi láng!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése