A vaksi délután tört bottal sétál,
leül mellém a parkban, mélyet szusszan.
Egy asszony hozzám dől a villamosban,
nyár-illata elszáll a megállónál.
A kocsma nyűtt, varjú taposta tarló.
Poharakban savanyú est pezseg.
A kövér pénztárosnő rám dereng.
Az ember – mondja az Írás – fázik, s gyarló.
Záróra jön, és ködtől csepegő fák
köhögve ácsorognak utcahosszat.
Tél van, s tán a darazsak is vacognak,
akik mézes nyaramat kirabolták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése